Oldalak

2011. február 27., vasárnap

Ha már húsvét, hát legyen tojás! :)

Ezt a kis tulipános mintácskát, egy másik ugyancsak, Manka által bemutatott mintából „idéztem”.
Tudom, hogy Manka gondban volt azzal, hogyan is tálalja, szerkessze ezeket a mintákat, nekem ezzel kapcsolatban, egy egyszerű hasonlat jutott eszembe. Sok kisebb, nagyobb regényeket, esszéket, verseket elolvasunk, és számtalan alkalommal csak idézünk belőlük, mert csak ennyire van szükségünk, ennyivel és el tudjuk mondani azt, amit, akarunk. Ezzel nem ártunk sem a regénynek, sem a regényírónak és másnak sem (persze mindezt kulturált és jóindulatú formában cselekedve), még inkább reklámnak fognám fel, és aki nem tudja miből is idéztünk, hát elmondjuk neki
Valahogy így vagyok én ezzel a mintával, ennyi fért ki, ennyire volt szükségem. De mindenkinek megmutatom, honnan is vettem. Köszönöm Manka.



A másik kéket, azt teljesen a magam feje után varrtam. Kicsit kicsinek találtam ezért a tulipánosat picivel nagyobbra alakítottam.

2011. február 16., szerda

A világ legjobb anyukája

Ezt a pár sort Lara egyik bejegyzésében olvastam.

"4 évesen: Anya mindent tud.
8 évesen: Anya sok mindent tud.
12 évesen: Anya nemis igazán tud mindent.
14 évesen: Anya nem is tud semmit.
16 évesen: Anya nem is létezik.
18 évesen: Anya ódivatú.
22 évesen: Anya ért ehhez!
35 évesen: Mielőtt döntenénk, kérdezzük meg anyát.
55 évesen. .........Bárcsak......itt lenne anya…
75 évesen: Remélem, voltam olyan jó ember, mint ANYA.
Tedd ki ezt, ha tiéd a világ legjobb anyukája!♥"
És igen, az én anyukám a világ legjobb anyukája! 30-on túl, én is anya lévén, hálás vagyok, hogy anyukám itt van mellettem. Néha felhívom semmiségek ürügyén, csak hogy beszélgessünk, és olyan jó, hogy akár semmiségek ürügyén is felhívhatom! Köszönöm a Jó Atyának, hogy itt van velünk, hogy néha én is még gyereknek érezhetem magam, mellette! És kérem Őt, hogy engedje meg, hogy még nagyon sokáig itt lehessen velünk az én drága anyukám!
Mamikám, nagyon szeretlek!

Csak most veszem észre, hogy nincs is olyan képem, ahol együtt lennék anyukámmal! Talán azért mert mindig én fényképezek. Viszont a képeket mielőbb pótolnom kell. :)

Pif játék, nálam


Jelentkeztem egy újabb Pif játékra, még januárban. Monica hirdette meg, nála jelentkeztem. Olyan csodálatos ékszereket készít… :)
Tehát ez utón én is meghirdetem a második Pif játékomat.




A szabályok a következők:
1.Bárki játszhat, akinek blogja van.
2. Az első három ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot fog kapni tőlem, melyet saját magam készítek.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
4. Cserébe előre kell fizetni, úgy, hogy ezt a felhívást meghirdetitek a saját blogotokban.
Kíváncsi vagyok ki szeretne ajándékot kapni tőlem! :)

2011. február 15., kedd

Díjeső

És akkor jöjjenek a díjak!
Ennyi díjat, de főképp ennyi embertől besöpörni ilyen rövid idő alatt, nem semmi! Ez az én kis magánszámú rekordom! :)
Mindegyik díjnak megvannak a maga szabályai, hogyan kell átvenni, kihirdetni, továbbadni, stb. Szerintem sokan ismerik és sokan meg is kapták már őket. Ezek közül az egyiket már én is megkaptam, még a tavaly, mégpedig a kreatív bloggert.
Mindenkinek, külön külön, megköszönöm, hogy rám gondolt, amikor tovább kellet adnia azt a bizonyos díjat.
Elnézést kérek, hogy nem fogok felsorolni annyi embert, amennyit, megkívánnának a díjak száma.
Szeretném tovább adni mindenkinek, aki benéz hozzám és olvas engem.



Ezt a díjat tőlük kaptam, Reka és kysa! Köszönöm!





Ezt pedig, Cakenitől és Eratól kaptam! Köszönöm!





Timike pedig ezzel a díjal ajándékozott meg! Köszönöm szépen!


:)

Lassan itt az ideje, hogy hírt adjak magamról. Jobban vagyunk már úgy ahogy. Ahol két kisgyerek van, mindig beüt valami nyavalya, kisebb, nagyobb betegségek, alig múlik el az egyik jön a másik. :) Na, mindegy, ezek apróságok, amiken túl kell esni.
Anyukám, járja a dokikat, aztán, majd meglássuk…
Hajlamos vagyok magamba zárkózni, kisebb depresszióba esni, ha a komfort zónámat baj éri. Lehet nem túl találó a megfogalmazás, de most ez jutott eszembe.
Annyira tud fájni, lelkileg és testileg is, ha látok, hallok, vagy tudomásom van arról, hogy valaki, beteg, szenved, vagy bántják, és ez az érzés százszorosan fokozódik, ha a szeretteimről van szó. Valószínűleg sokan így vagyunk, csak az a különbség ki hogyan tudja mindezeket, feldolgozni. Én nagyon rosszul reagálok az ilyesmire, tehetetlennek érzem magam és bezárkózom, és talán még önmagamat is sajnáltatom. Pedig ezzel nem sokat segítek, senkinek, sőt!
Hálásan köszönöm, mindazoknak, akik vették a fáradságot és benéztek hozzám, és még megjegyzést is hagytak, nagyon sokat javítottak a lelkiállapotomon. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!
Na, jó, elég a lelkizésből! :)
Jöjjenek a díjak amiket, kissé hosszura nyúlt hallgatásom alatt kaptam!