Oldalak

2011. február 15., kedd

:)

Lassan itt az ideje, hogy hírt adjak magamról. Jobban vagyunk már úgy ahogy. Ahol két kisgyerek van, mindig beüt valami nyavalya, kisebb, nagyobb betegségek, alig múlik el az egyik jön a másik. :) Na, mindegy, ezek apróságok, amiken túl kell esni.
Anyukám, járja a dokikat, aztán, majd meglássuk…
Hajlamos vagyok magamba zárkózni, kisebb depresszióba esni, ha a komfort zónámat baj éri. Lehet nem túl találó a megfogalmazás, de most ez jutott eszembe.
Annyira tud fájni, lelkileg és testileg is, ha látok, hallok, vagy tudomásom van arról, hogy valaki, beteg, szenved, vagy bántják, és ez az érzés százszorosan fokozódik, ha a szeretteimről van szó. Valószínűleg sokan így vagyunk, csak az a különbség ki hogyan tudja mindezeket, feldolgozni. Én nagyon rosszul reagálok az ilyesmire, tehetetlennek érzem magam és bezárkózom, és talán még önmagamat is sajnáltatom. Pedig ezzel nem sokat segítek, senkinek, sőt!
Hálásan köszönöm, mindazoknak, akik vették a fáradságot és benéztek hozzám, és még megjegyzést is hagytak, nagyon sokat javítottak a lelkiállapotomon. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!
Na, jó, elég a lelkizésből! :)
Jöjjenek a díjak amiket, kissé hosszura nyúlt hallgatásom alatt kaptam!

4 megjegyzés:

m írta...

Örülök hogy jelentkezel és sok erőt kívánok! (Filippi 4:13)
Gondolunk rád!

Gaby Erika írta...

Köszönöm Neked Mercédesz! Nagyon kedves vagy!:)

Pálfalvi Zsuzsa írta...

Gratulálok a díjaidhoz,nagyon-nagyon megérdemled :)!!!!!

Bodnár Gréti írta...

Örülök,hogy újra itt vagy!Légyszi írj nekem egy e-mailt a címeddel,mert te küldted a legtöbb gombot és meglepit kapsz!:)